Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2012. július 20.
XI. évfolyam 7. szám.
Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet

És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés

És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Szabó Lőrinc fordítása


Shakespeare
66. szonett
Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
kérlek, ne intézkedj helyettem,
döntsem el én, ki a jó, a rossz,
ki legyen táplált, ki koplalós,
ő kaphasson ingyen-ebédet,
aki hajlong, elém letérdelt
és megcsókolta a kezemet,
imádva elnökét. Reszketett
őszes feje az öregségtől.
Adhassam az esőt, a ménkőt,
kinek, mi jár, ízlésem szerint.
A hívő ember kérelmeit
meg ne hallgasd, küld ide hozzám,
a levélcímem Magyarország,
ne félj, minden postás megtalál,
itt én osztok életet, halált
a Bibliára hivatkozva.
Légy rám büszke! Isten ostora
semmi törvényeimhez képest.
Ráncba szedem velük e népet.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
te pihenj, majd én megteremtem
nélküled ezt az új világot,
olyat, mit még senki nem látott,
narancssárgán fénylő csillagom
bámulják keleten, nyugaton.
S kinek nem tetszik, megígérem
neked, pokol ég majd szívében,
hiszen enni mindenki akar,
lakni is, sokan a híd alatt,
és szólni hozzád még, hogyha mer,
hisz én intézem, mit mondhat el.
Még nem tudom, a másfajtákkal
e szűkös helyen mit csináljak,
ezt az egyet tán átengedem
Belzebubnak, tegye helyettem.
Aludj kicsit, s mire felébredsz,
csak urak lesznek és szegények,
így jöhet el a te országod:
hozzám mondják az imádságot.



Ódor György
Az elnök imája
Lapzárta után érkezett e-mailben Mister Shakespeare sajnálatát fejezi ki, hogy a korabeli kommunikációs állapotok nehézségei miatt nem volt tudomása a magyar játékszabályokról,
miszerint a Lajtán túlról nics joga beleszólni.
KÖNYVAJÁNLÓ
l
Európa peremén haldoklik egy ország
és lázas őrületben menetel a nép, ujong és imádja
gyilkosát... mig a beléoltott kórság
eszi rágja. Arcán csúf gennyes sebek, már cifra
ünnepi gúnya sem rejti szégyenét.

Haldoklik egy ország, s ünnepel a nép,
a  karmester beint, zeng a kórus, bénít a hit
zászlót lenget a nyomorult, gyűlöl mert
arra tanít a rend, századok bűne ma erény...
s halálos ágyon, sosevolt dicsről álmodik.

Az ország haldoklik.! Nincs orvos ki
lázát csillapítsa, a kuruzsló maszlaggal
eteti, harcra buzdít s a szédűlt sereg
ijját feszítve fantom lovak hátán,
fantom ellenség ellen,
                                     hátrafelé lovagol...

Halálos ágyán az ország s kegyesen szól
a püspök úr... semmi baj fiam!
Az isten velünk... egyed csak az ostyát,
ha már fogytán a kenyér és dicsérd az urat
ki van a menyekben... s felhajt egy kupa misebort. 

Halott már ez az ország,  halotti tort
ül az isten adta nép, zöldinges gárda védi a végeket,
zsibbadt agyakra tömjén és pálinka gőze szált...
Nemzet, ha van még olyan... Oszolj!
Fusson ki merre lát, ki nyugatra, ki Ázsiába...

A maradék meg vissza, fel a fára!


Kaskötő István
Haldoklik egy ország
Glazunov

Szobor a téren. Egy szegény paraszt.
Szabadságot várt, békét és vigaszt.
Karját a fényre tárja, vagy legyint?
Múlnak az évek. Becsapják megint?
Koszorúzták már balról, jobb felől,
már nincsen szónok, akinek bedől.
Ki nincstelen, annak minden hiába,
csak négyévenként veszik emberszámba.
Gyűlhet köré szép ünneplő tömeg,
ő csak legyint... Remélem értitek!

Kamarás Klára
FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ LETENYÉN
          Senki se várja a néptől, lelkendezve kiáltsák:
Éljen a nagy vezető, általa telt meg a tál!
Úgy hiszem, az nem egyéb lesz, mint pünkösdi királyság,
mert ki ma szembe dicsér, holnap esetleg utál.
                                                                                 2011.

Ricza István
Jóslat
Csak néztek egymásra.
A fekete ruhás zavartan köszönt.
- Jó estét.
- Üdvözlöm – mondta meglepve, bizonytalanul Hefter úr, és zavarában erőteljesebben karolta magához a feleségét.
A tömeg közben elindult. Mindkettő. Az egyik balra, a másik jobbra.
Hatalmas transzparenseket vittek.  Némelyiken Vesszennel kezdődtek a szövegek, másokén pedig Éljennel. Ki hova tartozott.
Szomszédok – illetve majdnem szomszédok voltak a tízemeletes panelben. Hefter és neje a hatodikon lakott, a fekete ruhás – valami Birtalan vagy Bertalan, csak a levélszekrénynél beszéltek egyszer, onnan rémlett a név – a tizediken. Sokat nem tudtak egymásról. Néha összeakadtak a liftben, pár udvarias szót váltottak a zötyögő felvonóról, a takarításról vagy arról, hogy valaki megint állandóan falat fúr, és nem lehet megállapítani, honnét jön a hang.
A fekete ruhás nyakában árpádsávos, háromszög alakú kendő volt. Hefter úr gomblyukában szocialista kitűző, vörös szegfű fehér alapon.
- Mi újság? – Hefternek semmi jobb nem jutott eszébe.
- Semmi különös - mondta a másik hasonlóképpen. – Élünk, éldegélünk.
A menet közben eltűnt előlük. A szegfűs is, meg az árpádsávos is. Már csak a sor végén bandukoló laza csellengő sorokat látták.
Távolodott az Éljen meg a Vesszen kiáltás is.
- Bassza meg, mennem kell – kiáltott fel a Bertalan-Birtalan vagy más nevű szomszéd. – A fiúk szétrúgják a zrityómat.
Elfutott. Ők meg álltak ott megdöbbenten.
- Ez fasiszta? – kérdezte csodálkozva az asszony, és még jobban rákapaszkodott a férjére.
- Ki hitte volna! – csóválta a fejét Hefter. – Látod, nem tudjuk, kikkel lakunk egy fedél alatt. Miért lenne különb a házunk, mint az ország?!
- Pedig milyen udvarias fiatalember…
Értetlenül mentek tovább.
Köves József
Tüntetők

haragzöld lapu
bodzacsillagok
a tök sárga bunkere megremeg

ganéjt hánynak
a felrobbant időben
a morcos istenek

hol ganéjt hánynak
hol fuvoláznak
villámként villan a villahegy

dicsértessék
fuvolák futamával
ha gombosodik a trágyabegy

fűszerillatú
időket élünk
örömét csak az lelheti meg

kinek telkén
ganéjt raknak púposra
a morcos istenek

Rózsa András
profán mítosz
Szeretek itt ülni.
A redőny leeresztve.
Engem meg körülvesz
a gyöngyházragyogás.
Villódznak a fények
üvegen és falon,
mágikus játékom,
jó szórakozás.

Aztán hazajönnek,
felrántják a redőnyt,
betódul a hőség,
oda a varázs.
Nem is sejtik ezek
az ostoba nagyok…
hogy milyen csodás lehet
az álmodozás.
Kajuk Gyula
Fantáziálok
Nem az erőtlen ölelések
- felröppent madarak
váratlan zuhanásai -
nem a fáradt lobogások
- elfújt lángok halk sírásai -
hanem a félúton megállt kézfogások
tudnak fájni igazán...

Ketykó István
Ölelések, lobogások, kézfogások
l
...
Következő oldal>>>
festőművész
Kattints, akép nagyítható
Kattints, akép nagyíthatóKattints, akép nagyíthatóKattints, akép nagyítható
Kattints, akép nagyítható
Kattints, akép nagyítható
Kattints, akép nagyíthatóKattints, akép nagyíthatóKattints, akép nagyítható
Kattints, akép nagyítható
Bányai Tamás: Jótét lelkek
Bittner János: Visszatérés
Fetykó Judit: Eső után
Juhász Ferenc: Aranyborjú
Kardos András:
Szegényes önvallomás
Koosán Ildikó: Vigaszul hozni
Lehoczki Károly: Nyuszika
Peter Erika:
Dübörgéssé nő a csend
Pethes Mária:
Boldog nyarunk dicsérete
Szepes Erika: Bélyeg
Umhauser Ferenc: Apám
Váradi József:
Tűrni tudj, az angyalát…
Végh Sándor: Tűz és Víz
Zsidov Magdolna:
A szőlősgazda története


Albert-Lőrincz Márton:
Lenn a dűlőn
Baka István: Nyár. Délután
Balogh Örzse:
Az én Gyopárosom
Baranyi Ferenc: Vizafogó
Bodó Csiba Gizella: Közeledés
Debreczeny György:
nálatok vannak még tárlatok?
G. Ferenczy Hanna: Szaharában
Kő-Szabó Imre: Hosszú futás
Lelkes Miklós: Kérdések
Sárközi László: Civilizáció
T. Ágoston László:
A titokzatos Mancs Jakab
Varga Tibor: Nem hittem
Verasztó Antal: Séta

TARTALOM
2. oldal
próza, versek
3. oldal
próza, versek
4. oldal
elfeledettek
5. oldal
mikoroszkóp
6. oldal
klasszikusaink
7. oldal
gondolatok
Hegedűs Zoltán
versek
Szepes Erika
Rózsa és napraforgó
Ady Endre
versek
Anonymous
Közmunka éhenhalással

Mednyánszky László: Tűz mellett pihenő paraszt.
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára
"...mi más rendre vágyunk / vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi" Ady Endre